Szerzői jog

A szellemi alkotások joga a jogrendszerben

A szellemi alkotások joga a polgári jognak az a viszonylag új keletű, ám rohamosan fejlődő részterülete, amely törvényileg garantálja és védelemben részesíti az alkotó személyiség autonómiáját, önmegvalósítását, a tudományos gondolkodás és a művészi önkifejezés szabadságát.

A szellemi alkotások jogviszonyait is két fő csoportba soroljuk:

az abszolút szerkezetű alapjogviszonyok minden kívülállóval szemben védelemben részesítik az alkotók személyhez fűződő jogait, és biztosítják részükre az alkotás tárgya feletti kizárólagos rendelkezési jogot;
a relatív szerkezetű jogviszonyok, amelyek vagy szellemi alkotások létrehozására vagy felhasználására irányulnak.
Ez a felosztás láthatólag a vagyoni viszonyok dologi és kötelmi jellegű szabályozásának mintáját követi. Az alkotók vagyoni jogain belül az alapjogviszonyokat ezért szokásos a szellemi tulajdon viszonyainak is nevezni, míg a relatív jogviszonyok ezek hasznosítási szerződéseit jelentik (pl. kiadói, megfilmesítési, licencia szerződések stb.). A magyar jog az alapjogviszonyok körében az alkotók személyiségi és vagyoni jogait nem szakítja el egymástól, hanem ezek szoros egységét vallja. Amíg azonban az alkotók személyiségi jogai nem ruházhatók át másra, addig a vagyoni jogaik forgalomképesek, másra átruházhatók (és örökölhetők).

A szerzői jogviszonyról általában

A szellemi alkotások joga egyik fő területe a szerzői jog. Ezt a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. (a továbbiakban: Szjt.) szabályozza.

A szerzői jog egy gazdag tartalommal bíró alanyi jog. Az egységes szerzői alanyi jog egyfelől elidegeníthetetlen személyhez fűződő jogokat, másfelől forgalomképes vagyoni jogokat foglal magában. A szerzői jog és ezzel együtt az abszolút szerkezetű szerzői jogviszony a szerzői alkotás létrehozásával, a szerzői mű megalkotásával a törvény erejénél fogva (ex lege) keletkezik, létrejöttéhez sem hatósági engedélyre, sem nyilvántartásba vételre, sem más jogi tényre nincs szükség. A szerzői jog a törvény védelme alatt áll, azt mindenki köteles elismerni és tiszteletben tartani .

A szerzői jogviszony alanya

A szerzői jogviszony alanya, jogosultja a szerző . Szerzőnek az tekintendő, aki a szerzői művet megalkotta (a regényt megírta, a képet megfestette, a szobrot kifaragta stb.). A szerzői alkotómunka általában különleges szellemi összpontosítást, erőfeszítést igényel, amihez a szerző sajátos adottságaira, képességére van szükség. Az alkotómunkához való jog mindenkinek alanyi joga, ebben a tekintetben a törvény semmiféle feltételt vagy mértéket nem szab, mert nem is képes szabni.

Egy művet több szerző közösen is megalkothat. Ilyen esetben különbséget teszünk szerzőtársak és társszerzők között. A több szerző szerzőtársnak minősül akkor, ha a közös mű egységes és oszthatatlan, önálló művekre nem választható szét, a szerzők az alkotó munkát közösen végezték, egymás akaratára és tudatára kölcsönösen hatottak (pl. Ilf és Petrov: Tizenkét szék c. regénye esetén). Az egységes szerzői jog a szerzőtársakat együttesen illeti meg, egymás közti viszonyukban az alkotásban való közreműködés arányában (ha ez nem állapítható meg: egyenlő arányban). Ha a közös mű önállóan is felhasználható részekre szétválasztható, társszerzőkről beszélünk. A társszerzőket a szerzői jog külön-külön, az egyes részekre önállóan illeti meg (pl. egy tanulmánykötet esetén).

Szerzői jogi védelemben részesül a gyűjtemény, ha tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegű (gyűjteményes mű). A védelem a gyűjteményes művet megilleti akkor is, ha annak részei, tartalmi elemei nem részesülnek, illetve nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben. A gyűjteményes mű egészére a szerzői jog a szerkesztőt illeti, ez azonban nem érinti a gyűjteménybe felvett egyes művek szerzőinek jogait .

A szerzői jogviszony tárgya

A szerzői jogviszony tárgya: a szerzői mű. Az Szjt. értelmében a szerzői műnek az irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotások körébe kell tartoznia, az irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotás kritériumait azonban a törvény nem határozza meg, ezek kimunkálását a jogtudományra és a bírói gyakorlatra bízta. Ezek szerint szerzői műnek akkor tekinthető egy alkotás, ha: a) egyéni eredeti jellege van (akár tartalmában, akár formájában); b) valamilyen rögzített formában jelenik meg (azaz mások számára hozzáférhető, megismerhető, reprodukálható); c) legalább egy minimális alkotói színvonalat elér (a laikus, "naiv alkotások" színvonalát legalább minimális mértékben meghaladja). A felsorolt kritériumok esetenkénti meglétének vagy hiányának megállapítása a társadalmi (piaci) értékítélet, illetőleg a bírói mérlegelés körébe tartozik.

Tipikus szerzői művek: a regények, versek, drámák, egyéb irodalmi művek, festmények, rézkarcok, fotóművészeti alkotások, szobrok és más képzőművészeti alkotások, természet- és társadalomtudományi művek, a táncjáték, pantomim és más színpadi művek, zeneművek és dalszövegek, film- és videoalkotások, a számítógépi program (szoftver), a nyilvánosan tartott beszédek, az építészeti alkotás és annak terve stb. .

Nem minősül szerzői alkotásnak a törvény értelmében a nyersfordítás, a jogszabályok szövege, a hatósági határozatok, bírósági ítéletek szövege, az ügyirat, a szabvány, a hivatalos közlemények, egyéb kötelező rendelkezések stb., így ezek nem állnak szerzői jogi oltalom alatt .

A szerzői jogviszony tartalma: a személyhez fűződő jogok

A szerző személyhez fűződő jogai a következők:

A szerzői névjog alapján követelheti a szerző, hogy művén, a mű felhasználása, részletének átvétele, idézése vagy ismertetése során nevét feltüntessék, vagy fordítva, hogy ne tüntessék fel. Joga van ahhoz is, hogy álnevet (szerzői, írói álnév) használjon. Ha neve korábbi azonos nevű szerzővel összetéveszthető, akkor a szerző a saját nevét is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja.
A szerzői minőség elismeréséhez való joga alapján a szerző bárkivel szemben felléphet e minőségének bármilyen kétségbevonása esetén.
A szerzőt megilleti a nyilvánosságra hozatal joga valamint ennek fordítottja is, a mű titokban tartásának joga. A szerzők általában a nyilvánosság számára alkotnak, a nyilvánosságra hozatal egy elvi lehetőség arra, hogy a művet bárki megismerhesse. A mű nyilvánosságra hozatala előtt csak a szerző (vagy az ő engedélyével más) adhat a nyilvánosság számára tájékoztatást a mű lényeges tartalmáról. Ha egy elhunyt szerző hagyatékából kerül elő egy mű, úgy megdönthető törvényi vélelem az, hogy művét nyilvánosságra szánta.
A már nyilvánosságra hozott művek esetén a szerzőt megilleti a nyilvánosságra hozatali engedély visszavonásának és a további felhasználás megtiltásának joga is, ezt azonban csak alapos okból (pl. a mű hibája, nézeteinek lényeges megváltozása miatt) és kártalanítási kötelezettség terhe mellett gyakorolhatja.
A mű egységéhez (torzításmentességéhez) való joga alapján a szerző tiltakozhat művének bármely jogosulatlan megváltoztatása ellen, ha az becsületére vagy hírnevére sérelmes.
A szerző személyhez fűződő joga a mű felhasználásának engedélyezése. Bármely jogosulatlan felhasználás a szerző személyhez fűződő jogát (is) sérti (amellett hogy vagyoni jogát is sértheti).
A szerző személyhez fűződő jogai elvileg időben korlátlanok, bár a nyilvánosságra hozatal jogát csak egy alkalommal, a visszavonás jogát pedig csak életében gyakorolhatja. A szerzői személyiségi jogok védelmében amíg él, maga a szerző jogosult fellépni, halála után pedig az oltalmi időn belül az általa kijelölt személy (a "szellemi hagyaték gondozója") vagy az örököse, az oltalmi időn túl pedig a szerzők érdekvédelmére hivatott szervezetek .

A szerzői jogviszony tartalma: a szerző vagyoni joga

A szerző vagyoni joga: a díjazáshoz való jog. A szerzőt művének bármilyen (akár jogos, akár jogellenes) felhasználása esetén - kifejezett ellenkező kikötés hiányában - díjazás (szerzői jogdíj) illeti meg. A gyakorlatban a nyilvánosságra hozatalhoz adott engedély tartalmilag tipikusan együtt jár a felhasználáshoz adott engedéllyel, amit a szerzők ellenérték fejében adnak meg. A díjazás mértékében a felek (a szerző és a kiadó, a színház, filmgyár stb.) szabadon állapodhatnak meg. A díjazás lehet egyösszegű, vagy meghatározható ún. jutalékos rendszerben (pl. az eladott példányok után). A vagyoni jogok időben nem korlátlanok, csak a szerző életében és a halálát követő év első napjától számított hetven éven át részesülnek védelemben. A határidőt társszerzők esetén külön-külön, szerzőtársak esetén az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. A vagyoni jogokkal életében a szerző, halála után a jogutódja (örököse) rendelkezhet. Az oltalmi idő leteltével a művet díjazás nélkül, szabadon lehet felhasználni.

Munkaviszony alapján, munkaköri kötelezettség keretében alkotott mű (szolgálati mű) esetén a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogaira speciális jogszabályi előírások vonatkoznak. Így például eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg