Plátói szerelem

A férfi

A biztonsági őrnek elállt a lélegzete, amikor megpillantotta a bankba belépő gyönyörű nőt. Nem volt már fiatal, lehetett vagy negyven. Az a kecses járás, a selymes, világosbarna hosszú haj, egyszerűen elvarázsolta. Csak rövid ideig tartózkodott a nő a bankfiókban, nem kellett várnia az ügyintézőre. Azt hitte, nem látja többé. Igencsak elcsodálkozott másnap, amikor újra megjelent. Most a bejárat közelében őrködött, és meghallhatta a hangját is, ahogy köszönt. Micsoda mosolya van! Még a nap is szebben süt ezen a nyári reggelen! Vidáman várta a következő találkozást, de nem jött csak egy hét múlva.
Az őr a pult mögé volt beosztva, így közelről láthatta az asszonyt. Nincs abban semmi, hogy odasétál, ez a munkája. Merthogy asszony, az látszott a kezén. Karikagyűrűt viselt.
Miközben beszélt az ügyintézővel, rámosolygott a férfira, és az olvadozni kezdett.
Ezután elég sokáig nem jött, eltelt vagy két hét is. Kollegája nyugtatgatta, biztosan szabadságon van. Azt gondolták mindketten, hogy munkaügyben jár a bankba. Ő is észrevette zavarát a nő jelenlétében és együtt érzett vele. Tudta, hogy milyen a plátói szerelem. Szóvá is tette neki:
- Úgy látom Ferenc, hogy a vén kecske is megnyalná a sót!-
- Azért, mert nyugdíjas vagyok, még lehetek szerelmes! Nem?-
- Na, de milyen szerelem ez? Még csak nem is beszéltél vele! Legalább szólnál neki.-
A beszélgetés ennyiben maradt, nem akarták, hogy bárki meghallja az alkalmazottak közül. Ferenc bement a kis konyhára kévét főzni.
- Pszt! Pszt! Figyelj! Jön! Jön!-
Pisszegett a kollegája, mire Ferenc kilépett az ajtón. Végigsétált az ügyfélvárón oda és vissza, és gyönyörködött. A nő távozáskor a szokásos udvariassággal köszönt el. Vajon miért nem néz rám? Morfondírozott a férfi. Olyan melegség és szelídség árad a tekintetéből. Vágyódott utána. Álmában megcsókolta és a nő visszacsókolt. Rossz volt felébredni. Sose álmodott még senkiről így. Mióta egyedül él, volt néhány asszony az életében, de azokról nem álmodozott. Megbabonázta ez az asszony!
A munkahelyen nem lehet ismerkedni, be kell tartani a szabályokat. Pedig elhatározta, hogy megszólítja. Próba, szerencse. Várta a lehetőséget, de azután már soha többé nem látta az asszonyt.

A nő

Flóra, a munkahelyéhez legközelebb eső bankfiókba járt a cég ügyeit intézni, amíg be nem zárt átalakítás miatt. Kénytelen volt a három megállónyira lévő fiókot felkeresni.
Már egy hónapja járt heti két-három alkalommal oda, amikor felfigyelt az egyik biztonsági őrre. Idősebb volt, mint a kollegája, nyugdíjas alkalmazott lehetett. Vagy a bejáratnál és az ügyfélváróban, vagy a pult mögött teljesítette szolgálatát.
Külső szemlélőnek is látható volt, hogy tetszik a férfinak. Fló nem viselkedett kihívóan, visszafogott eleganciával öltözködött. Nem értette, mivel hívta fel magára a biztonsági őr figyelmét.
Különben a férfi sármos úriember volt, ápolt, csendes, udvarias. Csak furcsa volt érezni a tekintetét, ami azért nem volt tolakodó. Körbejárta, ahogy várakozott és áhítattal nézte. Nem az a fajta „szemmel vetkőztető” típus volt, hanem az a csendes csodálat. Hízelgett is a női hiúságának a férfi érdeklődése, de hát férjes asszony.
Egy alkalommal a hátsó helyiségből a kollegája csendes pisszegésére jött ki, és nézett rá örömmel, ahogy a pultnál intézte az ügyeit. Flóra megrökönyödött, ahogy meglátta benne a férfi vágyat, de közönyt mutatott. Nem akart hiú reményeket táplálni.
Ez a férfi belém szeretett! Gondolta riadtan. Remélte, hogy a közelebbi bank mielőbb kinyit, mert ez a szegény ember biztosan szenved. Ha nem jövök többet, majd elfelejt. Gondolataiban elmerülve sétált vissza a munkahelyére.

2008. december 1.
Isaszeg