Otthonból ház

Mikor kiürült a fészkünk,

igaz, kevesebb lett gondunk.

Eddig csak Ő értük éltünk,

most házzá vált otthonunk.

Magányban telnek a napok,

egymást bámulják a falak,

mert mind elmentek a „nagyok”

utánuk csak visszhang maradt.

Ketten maradtunk vén szülők

az egymás igazán élve.

Már napról napra készülők,

boldogságukat remélve.

A kapu gyakran kitárul,

s dalra fakad minden madár.

Kicsit enyhül a hiányuk,

a szülői ház hazavár.

Mikor kiürül a fészek

beléköltözik a magány.

Mennyire vagyunk rá készek?

Én azt hiszem: egyáltalán.

2019. február 8.

Isaszeg