Lejárt az idő?

Végtelen az idő, nekünk mégis lejár?
A pusztító eső egyszer mégis eláll!
A hatalmas tenger egyszer majd kiapad.
A szánalmas ember egyedül marad.
Száraz falevélként lehull a földre.
Zörgő falevélként így megyünk tönkre.
Újra kihajt az ág, elvonul a felhő,
nekünk mégis lejár a végtelen idő…

2006. szeptember 29