Egynyári szerelem

Az asszony, vidám baráti társasággal születésnapot ünnepelt egy elegáns étteremben. Feltűnt az egyik barátnőjének, hogy a közelből egy férfi gyakran oda-odapillant.
­ Erika! Téged bámul az a pasas! Le sem veszi rólad a szemét! ­
A férfi, mintha meghallotta volna a megjegyzést, zavartan elkapta a tekintetét róluk. Végül is elérte a célját, felhívta magára a figyelmet. Ezután már Erika is vissza-visszanézett, és egy kis időre összekapcsolódott a tekintetük. Az asszony vágyott már egy kis kényeztetésre, egy kis szerelemre, régen nem volt része ilyesmiben. Kicsit kacérkodott vele. Kiment friss levegőt szívni a kerthelységbe, és a férfi utánament. Hosszasan elbeszélgettek, finom pezsgőt rendeltek.
Néhány szemérmes randevú után vonzotta a nőt a férfi, mint a mágnes. Lánya is meglátta rajta a sugárzást. Örült anyja változásának és bíztatta, hogy mutassa be neki. Meghívta a takaros kis házukba, ketten lakták mióta elvált a férjétől. Ettől fogva gyakori vendég volt a férfi, első perctől kezdve otthonosan érezte magát. Eleinte még imponált is, hogy nem szolgáltatja ki magát. Kivette a hűtőszekrényből, amire szüksége volt, ételt melegített magának, ha éhes volt. Egyébként albérletben lakott, ahol egyedül kellett gondoskodnia magáról. Így nagyon jól jött az asszonyi segítség. A hétvégeket náluk töltötte, velük evett, a nő mosott, vasalt rá, és kereste a kedvét. Tőle ment dolgozni, oda ment vissza, ha otthon voltak.
Erika eltűnődött rajta, hogy mit kap cserébe, hiszen a férfi egy cseppet sem segített neki. Ha elfogyott valami, nem pótolta, csak megjegyezte, hogy nincs ásványvíz. A férfimunkát is ők ketten végezték a lányával, vagy megfizettek valakit érte, mint azelőtt. Persze a szex nagyon jó volt vele, de semmi más. Fel is tette a kérdést a lánya előtt sajátmagának:
­ Minket kihasználnak kislányom. Kell ez nekünk? ­
Még a megismerkedésük előtt befizetett egy külföldi nyaralásra az asszony. Sajnálta, hogy egyedül kell mennie. Gyönyörű, mozgalmas európai körutazás volt. Élete legjobb nyaralása. Néhány napot töltöttek csak egy helyen, állandóan úton voltak, mindet megnéztek, ami csak belefért a programba. Csodás élményekkel gazdagodva tért haza.
A férfi már a ház előtt várta. Kiszolgálta magát a hűtőből és letelepedett a TV elé. Erika gondolata megint csak az volt, hogy kell ez nekünk?
A pohár akkor telt be, amikor meglátta annak az étteremnek a teraszán a férfit, ahol megismerkedtek. Meghitten flörtölt egy másik nővel, pezsgőt kortyolgatva. Valahogy nem is fájt neki. Inkább megkönnyebbült. Hazaérve felhívta telefonon, hogy ne jöjjön többet. Másnapra várta, hogy jön a holmijáért, de nem jelentkezett. Két hét után a nő berakta egy műanyagzsákba minden cuccát és kitette az utcára a kuka mellé. Majd elviszik a szemetesek.
Két hónap is eltelt, amikor a vasútállomásról hazafelé menet lassított mellette egy ismerős autó. Ex-barátja volt az.
­ Szia! Elvihetlek? Szeretném elhozni a ruháimat és a borotvámat. ­
­ Ah! Hol van az már! Régen elvitték a kukások! ­
Vetette oda félvállról, és ballagott tovább. Még szerencse, hogy nem adtam neki lakáskulcsot! Gondolta magában.

Hajdu Mária
Isaszeg, 2009. március 3.