A csend hangja

néhány gondolat

Milyen sokat mondó tud lenni a csend.

A kínos

Megjelensz egy társaságban, és kínos csend lesz hirtelen. Zavart pillantások szállnak feléd. Egyértelmű, hogy rólad szólt a beszéd. Gyorsan témát vált valaki, de ebből is kitűnik a lényege a csendnek.

Vagy... a feszült

Férjedet kérdezgeted, hogy miért rossz kedvű. A válasz: - Nincs rossz kedvem. – Persze te látod, hogy dehogyis nincs. Nem tudod mire vélni, rosszul esik. Meg szeretnéd vigasztalni, társa lenni igazán, de ő nem szól. Erőlteted, hátha megnyílik, elmondja neked, hogy mi bántja, segíteni akarsz. De ő olyan ingerülten mondja, hogy nem ideges, hogy megrökönyödsz. Ilyen is tud lenni? És beáll a csend... Először csak hátralépsz egyet, de nem bírod a feszült csendet, ezért te közelítesz, mert neked fontos a harmónia. És lassan épülni kezd a fal. Az a bizonyos, ami először csak a hangokat, a vidám nevetést, a gyengéd öleléseket zárja ki. Később már nem lehet átlátni rajta, olyan magas lesz. Akkor bizony hiába nyújtózkodtok. És legutoljára megnyílik a fal előtt egy széles szakadék, ezután már a fal közelébe sem tudtok menni.

2008. február 17.

A gyengéd csend

Alszik a kedves... milyen szépen szuszog. Mennyire nyugodt az arca. Álmodik vajon? Ha igen, akkor miről? Remélem szép dolgokról. Mennyi évet megéltünk már együtt, és nem gyengül a szerelem. Milyen jó nézni! Boldognak szeretném látni mindig.

Csak sétálj szerelmem

Te csak sétálj álmaid mezején,
nem zavar semmi, se más se én.
Csak pihenj és hallgasd a csendet,
míg alszol, én itt leszek veled.

Arcod most szép lassan kisimul,
talán még ott vagyok valahol...
Álmodban még a szép is szebb lesz,
csak pihenj és hallgasd a csendet.

2008. február 20.