A szülő reménye

Ahogy az ember tudatára ébred,

azt hihetnénk, hogy egyre bölcsebbé lesz.

Mi lesz, a jó gyermekből mire felnő?

Kényelmes ficsúr, vagy szorgalmas felnőtt?

Mi lesz a fontos, szeretet, vagy vagyon?

Nem érdekli más, csak a zsíros haszon?

Bármit elkövet, hogy még feljebb jusson?

Senki ne várja, hogy utána fusson!

Hogy honnan is jött, már régen nem tudja,

de egész életét alapból unja.

Vagy sosem felejti, honnan származik?

Hol bontotta ki a felnőtt szárnyait?

Vissza-visszatér a szülői házba,

öröm a szülőnek, gyermekét látja.

Szerelmes asszonyt is talál magának,

szorgos munkával segít a családnak.

Szereti, óvja minden gyermekét,

a feleségét, akár egy hercegnét.

A kisleányból is felnőtt nő válik.

Mindent megteremt, amire vágyik.

Szerető feleség, gondos anyuka,

otthonról hozta, szülői batyuba.

Csak azért küzd, hogy szép legyen az élet,

szerető szülőktől hozott rá képet.

Oroszlán módjára védi a családját,

rád adja, ha kell, télen a kabátját.

Ilyen is lehet a felnőtt gyermeked,

ha példát mutatsz és jó a recepted.

Akkor tudod, milyen jól sikerült,

ha a fészkedből a gyermek kirepült.

Vissza-visszatér a szülői házba,

öreg szüleit karjaiba zárja.

Lesz néhány könnycsepp mosolygó szemedben,

megszólal egy dallam büszke lelkedben.

2024. november 18.

Isaszeg