Vihar előtti némuló táj,
minden madárka fészkére száll.
Levél se rezdül, feszül a csend,
valami készül, kezdődik fent.
Valami készül nem szóltok, bár
roskadozik a kártyavár.
Elég egy szellő, s repül a lap,
hűnek hitt véred magadra hagy.
Lyukas zsebedre lyukat varrsz már,
ha nem érsz partot, sodor az ár.
Most érzed csak, az élet kemény,
és lassan meghal a hit és remény.

2010. július 5.
Budapest