Még álmaid be sem teljesültek,
éveid közben elrepültek.
Az idő rád rajzolta ráncait,
s titokban kitépte a szárnyaid.
Elsorvadtak előtted az évek,
hamissá vált dallam, az ének.
Ágyadba csak hálni jár a lélek,
könnyeim nyelem és remélek.
Mert a remény nem hal meg sohasem,
talán még nem várnak odafenn.
Miközben a könnyeimet nyelem,
nagyon várlak haza kedvesem.
2024. május 26.
Isaszeg