Kell nekem, hogy ragyogjon az ég,
hogy virágszőnyeget terítsen
talpam alá az illatos rét.
Kell, hogy átöleljen a szellő,
arcom napsugár simogassa,
és kell még a nevető felhő.
Az erdők lombja is kell nekem,
a nyár zöldje s az ősz színei
mind-mind itt legyenek velem.
És kell még a csacsogó patak
fákkal, kövekkel beszélgetve,
ahogy a medrében fürgén szalad.
És mind az énekesmadarak,
hogy erdőn, mezőn a csend felett
daloljanak és trillázzanak.
De, ha mindez nem lenne elég,
kellenek a fényes csillagok,
hogy ennyi kinccsel léphessek eléd.
Neked adhassam e sok csodát,
hogy őrizd meg életeden át,
majd gyermekednek add tovább.
2013. szeptember 26.