Téged kerestelek az egész világban,
alig hittem el, hogy végre rád találtam.
Smaragdszín szemedben csillag tüze fénylett,
remegő ajkamon bársonyos csók égett.
Halk szerenád volt a szívünk dobbanása,
perzselő tűzzé vált lelkünk lobbanása.

Hányszor jött a május, szép szerelmünk látva!
Hány boldog év múlt el, újabbakra várva!
Hány virágos nyárban fürdött a boldogság!
Mennyi-mennyi álom, és mennyi valóság!

2010. február 19.
Isaszeg

linkje: http://www.poet.hu/vers/51824