Hihetetlen, hogy mennyi minden megesik egy horgásszal a tóparton! Szegény horgász gyanútlanul horgászik, és mi akad a horgára? Na, de lássuk a történetet:

Horgásztársunk, neve legyen Pisti, már hajnalok hajnalán rendszeresen kiült a partra, a nagy fogás reményében. Ezen a reggelen megtapasztalhatta, hogy milyen egy méretes példány megakasztása, és mennyi bonyodalom keletkezhet belőle.
Szokásához híven, nagy lendülettel próbálta bedobni a csalit, jó nagy ólomnehezékkel, minél messzebbre. Viszont a dobás nem jó messzire, hanem jó magasra sikeredett. Néhány fehérgólya éppen akkor érkezett a tó fölé, és az egyik felnőtt példányt, szerencsétlenségére pont eltalálta a horgász. Szegény szárnyas, azt sem tudta, hogy mi történt vele. A horog beakadt a szárnyába, és ahogy verdesett, mert szabadulni akart, egyre jobban belegabalyodott a horgászzsinórba. A madarat horgászó spori igyekezett kitekerni a zsinórt, de nem bírt vele. A közelében ülők siettek a szerencsétlenül vergődő, és emiatt fuldokló madár segítségére. Mert a csapdába esett gólya már beleesett a vízbe. Legalább félórába tellett, mire megmenekült szorult helyzetéből, mire megszabadították kötelékeitől. Teljesen kimerült és halálra rémült az emberektől. Egy ideig mégsem volt képes elrepülni, de még lábra állni sem. Szerencsére nem esett komolyabb baja az ijedtségen kívül. Fél óra múlva már lábra állt, néhány bizonytalan lépés, és a társai után repült.
A horgászok egymás között csak Gólyás Pistiként emlegetik a madárfogó sporttársat. Sokszor élcelődnek még mindig:
- Na mit fogtál Pisti? Gólyát? – vagy ha gólyát lát valaki ilyenkor tavasszal, rákiáltanak:
-Pisti! Megjöttek a gólyák!

Adács, 2009. március 15.