Nem csókolhatom majd lágyan a szádat,
el kell fojtanom majd a néma vágyat!
El kell rejtenem majd a keserű könnyet,
Soha ne gondolt azt, hogy nekem könnyebb!
Sajgó sóvárgással gondolok majd rád,
Nem gyógyít az idő, pedig azt mondják!
Van úgy, hogy a versem gyorsan megszületik, minden gondolatot követi a másik. Az is előfordul, hogy napokig vajúdik, végleges alakra lassan formálódik.