Láncaim

„a mindenséget próbálom versbe venni,

de még tovább magamnál nem jutottam”

hiába próbálom papírra vetni,

múzsám után én hiába futottam.

Magam szerelmét írtam és vágyait,

de látod újra itt tartok már megint.

Nem tudom levetni önmagam láncait,

múzsám e kínra csak röhögve legyint.

Versbe próbálom venni a világot,

s a köröttünk viruló természetet,

a mindenségből ezt a kis szilánkot

sokáig megtartsa az emlékezet.

2013. november 26.

Az idézet Babits Mihály: Lírikus epilógia című verséből való

poet.hu „Folytassa” pályázatra beküldve