Édesapja emlékére

Szelidítsd meg a bánatod,
azt szeretné ő is, jól tudod.
Igen, a sírástól könnyebb,
de majd elapadnak a könnyek.

A bánat egy kártevő féreg,
addig rág, míg meghal a lélek,
hát szelidítsd meg a bánatod,
de azután engedd szabadon.

Képzeld el a mosolygós arcát,
a gyönyörű, bariton hangját,
ő máris megfogja a kezed
és megöleli a lelked.

Képzeld őt úgy, ahogyan láttad,
emlékezz rá, ahogyan vártad,
érezd az örömöt újra,
megpendül majd a szíved húrja.

Képzeld, milyen büszke és boldog,
mert érte szól Néma sikolyod,
mert övé a tűzliliomod,
mert neki írtad minden verssorod.

2008. szeptember 28.