Suttog a szellő, majd úgy kiabál:
felnyög az erdő és sírnak a fák!
Bömböl az ég is, jaj fáj a hideg!
Könnyezik mégis, mert úgy didereg!
Hullik a földre, és jól betakar
dombot és völgyet e vad hóvihar.
Van úgy, hogy a versem gyorsan megszületik, minden gondolatot követi a másik. Az is előfordul, hogy napokig vajúdik, végleges alakra lassan formálódik.