Petrika megköszönte az öregasszony tanításait és a súlytalanság miatt tovalebegett. Örömmel kereste a régi emlékfoszlányokat elméjében.
Ana pedig kapcsolatba lépett a Nagyöreggel, és meggyőzte arról, hogy az utódok tudatát ki kell bővíteni az ősrégi emlékekkel is. Most már megérett rá a kolónia. Úgy látszik, gyorsult a felnőtté válásuk. Szükség is lesz rá, mert nagyon furcsa hangokat hall az űrből. El kell téríteni a közeledő üstököst, mert elpusztít mindent hamarosan. Szerencsére minden eszközük meg van hozzá.
Ana sikerrel járt a Nagyöregnél. A titokzatos, és minden emberi lénynél idősebb bölcs belátta tévedését. Amit eddig megosztott az utódokkal, valóban bővítésre szorult. Agyhullámaival ráhangolódott Anára, és azonnal átadta az információkat. Még az öregasszony is megrémült a sok ismeretlen információ mennyiségétől. Azt például ő sem tudta, hogy az egész Tejútrendszer elpusztult. A Földet éltető Nap felrobbanása egész katasztrófa sorozatot indított el. Ezért hallott olyan nagy csendet abból az irányból. Az emberiség bölcsője örökre megsemmisült. Árvának és kiszolgáltatottnak érezte magát. Jól tudta, hogy ezt az érzelmet nem adhatja tovább, ezért elrejtette agytekervényei hozzáférhetetlen zugába. Szomorúságát kicsit enyhítette a látvány szépsége, ahogy kitekintett elméjével a világűrbe. Csodálatos színű képződményeket látott a Tejút helyén. A különféle gázok sárga, narancs, zöld, kék és a piros árnyalataiban pompázott. Néhány bolygó halála után összezsugorodott magja eszeveszett forgású pulzárrá változott, halálos sugárnyalábokat bocsátva ki. Voltak olyanok, akik szelíd forgással, spirálisan vonzották magukhoz a körülöttük keringő port és gázokat. Tudta, hogy ezekből születhetnek új bolygók. Titkon remélte, hogy a Föld magjából is új bolygó születik, néhány évmilliárd alatt. De azt is jól tudta, hogy nem lesz ember, aki azt megélje. Túlságosan esendőek.
Figyelme ismét a hatalmas üstökös felé fordult. Sistergő hangokat hallatott, és több ezer kilométeres csóvát húzott maga után. Mint egy félelmetes uszályt.
Ha el is térítik, akkor sem menekülhetnek. A csóva több ezer fokos gáz és olvadt kőzete, elég, ha elvonul a bolygó mellett. Minden életet felperzsel. A sors megismétlődik, újra menekülni kell az emberiség megmaradt egyedeinek.
Sietnie kellett. Összehívott minden családot, összesen 34-et, mert ha egy helyen van mindenki, gyorsabban zajlik a tudásuk bővítése. Miután végeztek, döbbenet és félelem látszott a fiatalokon és az idősebbeken is. Hirtelen olyan kérdésáradatot zúdítottak Ana agyára, hogy kommunikációcsendet kellett parancsolnia.
Megpecsételődött a sorsuk. Nincs olyan hatalmas erő, hiába adják össze minden energiájukat, ami eltéríthetné biztonságos távolságra az üstököst. Vagy elmenekülnek az ismeretlenbe az ezer éves űrjárművel, vagy mind elpusztulnak. Az emberiség temetője lesz a Menedék. A valamikori őrjáratból maradt meg néhány űrhajó, de nem volt mind működőképes. Némelyiket sikerült beindítani, de leálltak sorra. Az ősök átalakították a legjobb tudásuk szerint, hogy ne kelljen hozzá bevitt energia, hanem önmaguk termeljenek hajtóanyagot. Amelyiket még nem javították meg, gyorsan be kellett fejezni. Közös erővel hozzáláttak, hogy mielőbb elindulhassanak a családok. Sietve kellett készülődniük, a túlélésért küzdöttek. Elindultak újra egy ismeretlen világba.
Még több ezer fényévnyi távolságról is lehetett látni a becsapódást követő hatalmas robbanást, ami elpusztította a menedékül szolgáló bolygót.
Ana elgondolkodott; mivé vált a bolygó? Talán neutroncsillaggá, gyilkos röntgensugarakat lövellve? És az öngyilkos üstökös?