Hittem a szerelemben,
de csak rőzseláng volt!
A gyógyító időben,
de az is elkopott!
A süvítő szélben,
lassan lenyugodott.
A reggeli napfényben
a völgyben ragyogott,
de nincs már büszkeségem
még az is elhagyott.
Van úgy, hogy a versem gyorsan megszületik, minden gondolatot követi a másik. Az is előfordul, hogy napokig vajúdik, végleges alakra lassan formálódik.