Lábad elé szórnám az egész világot,
a földgolyón termő összes szép virágot!
Felöltöztetnélek örök ifjúságba,
soha ne maradjak árván e világba.

Ősz hajad majd újra gesztenyeszín lenne,
kisimulna arcod ránctalan szép selyme.
Csillogó szemedben gyémántok szikráznak,
nincsen olyan kincs, mit cserébe adnának.

Laza kontyba fonnám gesztenyeszín hajad,
mosolyogva néznéd a tükörben magad.
Könnyű-nyári ruhád mindennap vasalnám,
csak maradj még velem, drága édesanyám!

2010. május 11.
Budapest