Soha nem felejtem el a szerelmedet!
A gyönyörű, csillogó, szép szemedet,
a csókokat és öleléseket,
a veled töltött csodás perceket.

Még a gondolatot is imádom,
amíg élek, a percet kívánom.
Amikor először megöleltél,
amikor a kedveseddé tettél.

Miénk lett minden örömünk emléke.
Hidd el a boldogságnak nincs vége!
Hiszen itt maradt a mosolyod,
nem tűnik el soha az illatod.

Behunyom a szemem és újra látlak!
Csak az fáj, hogy már hiába várlak!
Ilyenkor könnycsepp hull a papírra.
Tudom, hogy hiába várlak vissza!

De gondoljunk egymásra örömmel,
nem is lehet egyszerű közönnyel.
Mindent jelentettél akkor nekem,
tudom, neked én is kedvesem!

Soha ne felejtsd a szerelmemet,
a csókokat és öleléseket,
a szerelemtől csillogó szememet,
az együtt töltött csodás perceket.

2006. szeptember 23.