Legszebb éveink perceknek tűnnek,
a boldogság órái meg nem szűnnek.
Ha majd a percek évekké nyúlnak,
és a szenvedélyek megfakulnak,
megtörnek rajta a tompa fények
és egyre nehezednek az évek.
Az idő ólomcsizmában jár,
és nem vár rád más
csak a magány.
Van úgy, hogy a versem gyorsan megszületik, minden gondolatot követi a másik. Az is előfordul, hogy napokig vajúdik, végleges alakra lassan formálódik.