Felhők jönnek, eső hullik

és az idő egyre múlik

Ősz után a tél hidege,

mókus alszik faüregbe.

Tavasz ébred langyos széllel

havat űző szenvedéllyel.

Gyorsan jön a nyárnak heve,

mintha tavasz nem is lenne.

Aztán eljön a szeptember

hajlottan, mint öregember.

Egyre több a felhő újra,

az esőt a szél is fújja.

Körforgás a természetben,

de az emberi életben

nincs korforgás, nem jön újra,

egyenes az ember útja.

Épp, hogy ébred öleléssel,

boldogsággal, szenvedéssel.

A gyermekkor gyorsan illan,

fiatalság épp csak villan.

Máris felnőtt lett az ember

életerővel megtelten.

Felelősség van és munka

háta mögött van már múltja.

Mert az idő egyre múlik,

deres haja is kihullik.

Ezer ránca barázdája,

térképet vet az arcára.

Neki nem jön már kikelet,

tükörben ő a képkeret.

Felhők jönnek, eső hullik

és az idő egyre múlik.

Ősz után a tél hidege….

lejárt, már nincs több ideje.

2025. január 25.

Isaszeg